Nagyon szeretem azokat a napokat, amikor az idők, mármint az időjárás és a szabadidő megengedik, hogy kerékpárral mehetek munkába. A lakásom és munkahelyem közötti távolság kb.16 km. A reggelek frissessége, a harmatos fű illata, a felkelő nap, a madarak csicsergése olyan energiákkal tölti fel az embert, amit máshonnan aligha kaphat meg. Az út enyhén dimbes-dombos, szóval nekem, aki amatőr kerekező vagyok, kell némi erőfeszítés, hogy haladjak. Így aztán kellemesen megizzadva rendkívül felemelő érzés célba érve, egy jó zuhanyzás. Jó érzés, hogy valamit már kora reggel tettem magamért, mert mozogtam, mert friss levegőt szívtam, mert adtam időt magamnak elgondolkodni az élet és a világ dolgairól. És tettem valamit a világért is, mert belső energiámból jut a környezetnek, mert kevésbé leszek morcos a kollégáimmal, mert jobban megy a munka, mert kb. hat kilogramm szennyezéstől megmenekült a föld.  Napközben sokszor eszembe jut a reggel és eszembe jut a nap vége, mikor az íróasztal melletti görnyedés után újra drótszamaramra ülhetek. Ilyenkor egészen más minden, mint reggel, másképp süt a nap, az út és járművek zajai is másképp hallatszanak, más színekben pompázik a táj, minden fáradtabb, bágyadtabb, a nap elmúlásáról üzen. És újra megküzdők a dombokkal, és ami reggel áldozat, az most élvezet. Néhol átlépem a korábbi sebesség csúcsaimat, versenyeztetve a tegnapot a mával. Az út kanyargós, változatos, hol gidres-gödrös föld út, hol hasonló hullámos műút, hol rettenetes keresztvájatokkal szabdalt kerékpárút, néhol murvás esésre esélyt adó, hol széles és tükör sima országút. Ismerek minden döccenőt, nekem nem térkép e táj. Nem kockázat nélküli ez a kétszer 16 km, mert bár kerülöm a forgalmas helyeket , néhol mégis együtt haladok a "kevesebbet ésszel, többet erővel" forgalommal. Nyilván akire ez utóbbi kifordított közmondás illik magára ismer, ha akar. Viszont számos autós kivárja, hogy a szembejövő forgalom elhaladjon és csak azt követően kerül ki jó nagy oldaltávolságot hagyva. Ekkor elmondok magamban egy Isten áldását a vezetőre, jó napot kívánok neki, remélem szavak és integetés nélkül is megérzi hálámat és örömömet. Ezek az emberek vagy ültek már kerékpáron vagy belátással vannak mások irányában. Szóval nem izgalom mentes a közlekedés, de éberségre ösztönöz, figyelnem kell a környezetre és magamra is. No kb. egy órányi tekerés után megpillantom a lakásunk előtt télen-nyáron zöld őrséget álló két magyal bokrot, balról a lányt és jobbról a fiút. Hazaértem. Ezek a napok az örömmel és szabadsággal körbeölelt mindennapok.