Ezen az oldalon tó kerülő túrákról található néhány információ.BALATONI útvonal tervező a lap alján található!!!  

 

10.kör 2009.október 10.  UTAZÁS A BALATON KÖRÜL (B út)

Adós maradtam, mit is jelent az A és B út, sőt lesz Cút is. Ahányszorcsak elindultunk megkerülni a tavat, a szállással mindig akadtak problémák. Nyáron nem szívesen adják ki egy napra azokat. Tavasszal meg ősszel szinte minden zárva van. Ha nem foglalok előre szállást akkor útközben nem kapok,vagy rengeteg idő elmegy a kereséssel, ha előre foglalok akkor meg az időjárás húzza keresztbe a számításaimat, a lemondás is nehézkes és kellemetlen. A lefogalat szállás helyét is elég nehéz jól belőni, hogy se korán se túl későn legyen az úton. Szóval meguntuk a szálláskereséssel való foglalkozást. Egyébként nevetséges, hogy a milliónyi Zimmer Frei ellenére nem kapsz szállást, ott ahol szeretnél. Rájöttünk, ha ez ilyen nehézkes, akkor nem kell nekünk szállás egyáltalán. Három részre bontottuk a Balatonkerülést, azaz három nap allatt megkerüljük a tavat teljesen,de nem biztos, hogy ezek egymást követő napok, sőt. A útnak kereszteltük az Almádi- Kenese- Világos- Siófok - Szántód komppal át Tihanyba és Füreden át vissza Almádiba kis körútat, ez olyan 78 km. B út lett, az amit most szombaton tettünk meg, vonattal elmentünk Almádiból (6.44) Keszthelyre (8.57) Tapolcai (8.29) átszállással. Keszthelyről délnek indultunk kerékpárral és Fonyódón át Szántód réven kommpal Tihanyrévbe, onnan Füreden át haza, ez 96 km hosszú. És lesz egy C út, amikor ugyancsak vonattal elmegyünk Keszthelyig és az északi parton Badacsony - Révfülöp - Füred - Almádi útvonalon tekerünk vissza, kb.ez is 96 km. Várhatóan ez lesz a legnehezebb a domborzati viszonyok miatt. No ennyi elég a szállás nélküli koncepcióról. Mikor ma reggel felkeltünk elkezdett szemerkélni az eső, tanakodtunk menjünk vagy ne menjünk. Természetesen elindultunk, és megállapítottuk, hogy nem érdemes a meterológiai előrejelzésnek hinni,de néha még a saját szemünknek sem. Merthogy ma esős, szeles időt jósoltak. Hála az égnek, nagyon kellemes napsütéses idönk volt, gyenge ellenszéllel. Almádiban, Tapolcán és Keszthelyen egyaránt segítségünkre voltak a vasútasok a kerékpárok le és felrakásában. Utazni kevesen utaztak vonaton, de autó is alig akadt. Kerékpárosokkal olykor találkoztunk. Most is minden be van zárva, se boltot, se éttermet nem találtunk nyitva. No Márián ráleltünk egy kis ABC-re, bár jobb lett volna ha ez kimarad a programból, az ott lévő áruknál már csak az eladó volt csapnivalóbb. De mit számít ez, mikor a tó az gyönyörű és az időjárás is kellemes. Mindenestre most már ősziesebb az idő,mint egy hete, egyre több a sárga levél. Szemesről látni az északi partot felejthetetlen élmény, szerencsére itt hosszan a parton fut a kerékpárút. Kedves hely a szemesi erdei kápolna és az oda vagy mellette vezető gesztenye sor, míg Móni kapaszkodott fel a dombra, addig begyüjtöttem pár gesztenyét, aprókat és nagyokat egyaránt. Most itt nézelődnek az asztalomon. A vártnál sokkal hamarabb értünk a szántódi révhez, épp rágurultunk a 15 órakor induló kompra. Eredetileg azért választottuk mára a B utat, mert attól tartottunk, hogy a legkésőbbi kompot, a hat órást nem érjük el és hamarosan, ahogy rövidülnek a napok az utolsó komp ötkor fog indulni Szántódról. Füreden megálltunk kicsit a móló szökőkútjánál, majd halat ettünk a platán soron, még elidöztünk kicsit a csopaki kikötőben és haza tekertünk.  Remélem még az idén sor kerüla C útra is, már nem fognak ki rajtunk  se a szállásadók, se a bezárt éttermek és az időjárásis kegyes lesz hozzánk. Noha a tó körül minden bezár, a tó és környéke mindig nyitott marad az értő szemnek és szívnek, annak ellenére, hogy sajnálatos módon  a tó nagy része kerítéssel, házakkal elzárt. Hihetetlen mennyiségű holt tőke fekszik az év nagy részében kihasznállatlanul a megszámlálhatatlanul sok hétvégi nyaralóban, kalyibában és palotában. És mennyien szeretnének ezektől megszabadulni, rengeteg az eladó közülük. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

9.kör 2009.október 4.  UTAZÁS A BALATON KÖRÜL (A út)

Csodálatos októberi napsütésben tettük meg a legújabb félkörünket. Móni kapott 1 óra 10 perc előnyt, a Világosi magaspartnál az emlékparknál értem utol. Jó szelünk lett volna, ha vitorlázni megyünk, de mi kerékpároztunk. Siófokon kivételesen találtunk kerékpárút táblákat. A Hullám nevezetű étteremben ebédeltünk, olyan sok választásunk persze nem volt, mert mindössze 3-4 helyet láttunk nyitva. Cserébe minimális autó forgalom volt mindenfelé, ez ideális kerékpáros időszak. A Szántódi kompnál vártunk egy félórát, majd a réven átjutva feltekertünk  a faluba, még sohasem mentünk ebből az irányból, szokatlanul meredek az út. Miután felkapaszkodtunk Tihanyba, a domb másik oldalán viszont mindössze 7 perc kellett, hogy leguruljunk a 71-es úthoz. AZUB és utasa 47 km/óra sebességgel zúgott le a lejtőn. A Tihany és a bekötőút torkolata közötti kerékpárút tényleg széles és kiváló, és most kivételesen jó irányba lejtett. Füreden össze találkoztunk Csabával, aki megint új háromkerekűvel lepett meg bennünket. Ez delta, de mégis a hátsó kerék a kormyázott, mint egy targonca, még egy különlegessége van, hogy az első kereket közvetlenül tekeri, mint a velocipednél. Füredről egy vágtában tettük meg hazáig az utat, egy darabig a lemenő nap kellemesen melegítette a hátunkat, de Káptalanfüreden már kicsit fáztunk. A 78 km távot, sok pihenővel 7,4 óra alatt tettük meg (Móni 8,5 óra alatt), a tekerés ideje 5,2 óra.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

8.kör 2009.augusztus 6.  UTAZÁS A TISZA-TÓ KÖRÜL

Igen ez a kör kakukktojás a Balatonkerülő túrák között, de mégis ide illik a legjobban. Harmadik tervmódosításra sikerült elindulnunk, mert előző két napon szakadt az eső. Ma úgy gondoltuk, ha esik, ha fúj elindulunk. Mónival ketten vágtunk neki, de számítottunk rá, hogy Gábor utánunk jön. Móni egy normál kerékpárral, én az AZUB-bal, Gábor Antibringa K9-cel tekert. Gábor akkor indult el, amikor mi már majdnem visszaértünk.Kiskörén és Tiszafüreden eltévedtünk, de az ismereteinket már ád tudtuk adni Gábornak, így ő már szinte teljes mértékben jó úton haladt. Mi 7,5 , Gábor 3,5 óra alatt kerülte meg a tavat. Igaz, mi nézelődtünk, fényképeztünk, megálltunk ebédelni. Útirányunk Abádszalók - Kisköre -Sarud - Poroszló - Tiszafüred - Tiszaderzs - Abádszalók.  Megcsodáltuk a kiskörei erőművet és környékét. Ismeretlen idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy minimum 2 méter vízszint különbség kell az erőmű müködéséhez, normál állapotban 9 m a szintkülönbség. Tapasztalataink: Nézzük először pozitív oldalról. A Tisza-tó körül szinte teljesen kiépült a kiváló és széles, sima (még görkorcsolyázásra is alkalmas) kerékpárút. Nagyon szép helyeken vezet az út, a Tisza és ártere szinte végig látható. Szép rendzett kikötők, horgászhelyek, szemléletes tájékoztató táblák a gát mentén, többféle programlehetőség, szolgálatkész Matula bácsik hajlandók számos helyen átvinni a kerékpárt és gazdáját a túlpartra. A kerékpárút része az EUROVELO hálózatnak, magán a gáton ki is van táblázva. A szemetet is kultúr módon összegyüjtik mindenütt.  Szóval le a kalappal, tényleg ideális kerékpáros paradicsom. A mi méréseink szerint a kb. 68 km-es körből 59 km jó minőségű kerékpárút, 9 km forgalmasabb közút (33. főút), Néhány árnyék is vetődik az idillikusnak festett képre. Érthetetlen, hogy Magyarosrszágon miért nem tudnak kerékpárutat építeni, már látszik számos helyen, hogy az út alapozás csapnivaló, megindultak a süllyedések, repedések, néhol a fűcsomok is előjöttek, a patkákat nem mindenütt kaszálják. Fegyelmezetlen népség vagyunk, az autósoknak, a motorosoknak a behjatani tilos tábla, mintha nem is lenne vagy talán rengeteg a vízügyes (de inkább csak "ügyes") ember. A tájékoztatás, az útbaigazítás, a tájékozottság is elég hiányos.. A kerékpárúton több helyen kihelyezték az EUROVELO táblákat, de azzal már senki sem törödött, hogy az egyes  helységeken belül legalább néhány helyen jelezzék merre is van a kerékpárút. Kiskörén is ott feszít a tábla a gáton, de az óvatlan kerékpáros korán örül, ha azt gondolja jó úton jár, ugyanis néhány száz méter után neki ütközik egy jól belakatolt kapunak. Néhány helyen sajnos a vandalizmus nyomát is látni, a nemrégiben kihelyezett szép táblákat leverték, összetörték.  Az is sajnálatos, hogy az emberek sokkal többet tudnak a világban történtekről, mint arról, hogy otthonuk környékén merre van pl. a kerékpárút, a kikötő, hogy egyáltalán van a környezetükben ilyesmi. Tiszafüreden sokadik járókelőt kérdeztük meg, mire nagy kerülővel eljutottunk az Albatros kikötőhöz, ahol a kezdete vagy vége van a kerékpárúútnak a Tisza keleti oldalán. A városban egyetlen útbaigazító táblát nem leltünk (vagy nem vettük észre?). Felfedeztük viszont az ország, és talán a világ legkeskenyebb kerékpárútját a MOL kútnál. Mindazonáltal nagyon kellemes napunk volt, csodálatos környezetben, eső nélkül kerülhettük meg a tavat, a következő alkalommal már nem is fogunk eltévedni. A hazai tavak közül a Tisza-tó körüli út bizonyult a legkiépítettebbnek, legegységesebbnek és leglaposabbnak (szinte nincs is szintkülönbség). A Balatonról már sokat írtam, a Fertő tavat már elég régen kerültük meg, emlékeim szerint ott elég távol van a víztől az út, viszont igen festői egyes helyeken, a magyar szakaszon a kerékpárút akkor elég rossz állapotban volt. A Velencei tó eddig teljesen kimaradt a programból, azt hiszem az lesz a következő.

 

 

7. félkör 2009. május 31. UTAZÁS A BALATON KÖRÜL

Ez nem félkör akart lenni, sőt négy napos lassú túrára terveztük, szállás Szemes, Keszthely és Rendes egy Kisbalatoni kerülővel. Az időjárás viszont közbeszólt, péntek szombat esett, szél fújt, igaz Leiba ezt viselte volna, de Móni nem. Így kivártunk, vasárnap reggel verőfényben indultunk 8:31-kor Almádiból. Tobrukban Móni egy csigát talált és minden oldalról lefényképezte. Leiba Kenesén kapott egy balhorgot egy csatornafedéltől, üdvözletét küldte a kenesei út tulajdonosának és tovább gurult. Megküzdöttünk az Akarattyai domboldallal és megpihentünk a Világosi kilátónál. Aztán Lángossütő megállóhely, Körszálló, ahol kacsákat fényképeztünk, innen Szántódig nem álltunk meg. Siófókon ismét új utakon jártunk. Tábla elvétve akad. A kompnál 8 percünk maradt jegyvásárlásra, 14:11-kor már az északi parton tekertünk a Tihanyi elágazóhoz. Megszervezni sem lehetett volna jobban, Attila és öt fekvőkerékpáros társa is éppen 14:42 kor ért oda. Ők a tavat egy nap alatt kerülik meg, épp a felénél lehettek, mivel Boglárról indultak 9:30-kor. Hát én erre nem lennék képes, igaz nem is vonz ez a fajta tekerés, szeretek megálni, szétnézni. A jövő heti Pelso futamra készülnek, Attila tavaly 6,5 óra alatt kerülte meg a tavat, hihetetelen, és aki megnyerte, annak meg kb. 4,5 óra kellett hozzá. El kezdett cseperegni az eső, innentől Almádiig nem álltunk meg (16:48). Mikor bekanyarodtunk az utcánkba, találkoztunk Csabával, aki most éppen delta elrendezésű elsőkerékmeghajtású háromkerekűjével kirándult, ő is találkozott Attila és csapatával.

 

 

 

6. kör 2009. május 1-3. UTAZÁS A BALATON KÖRÜL

Már közel egy éve, hogy körbe kerekeztük a tavat, ehhez nekünk olyan hétvége az ideális, ami legalább három napból áll. No az idei május 1 és környéke ilyen, és még az időjárás előrejelzés is elég jónak mutatta magát. Ez a kör mindenképpen más mint a többi, merthogy vendéget is vittünk magukkal. Oleget, aki talán az első moldáv aki megkerülte, mitöbb kerékpárral kerülte meg a Balatont. Másrészt az is változás, hogy a kétkerekűről átváltottam a háromkerekü Leibára, azaz a velomobilra. Leiba eddigi maximum távja 77 km volt, ez a kör viszont közel 230 km.

1. nap péntek: Tobrukból Kenese felé 9:16 kor indultunk el Oleggel, csodálatos, szép napos, ám szeles időben, viszont ez a szél alapvetően hátszél volt majd egész nap. Móni Füred felé vette az irányt. Terveink szerint Szántód-révnél találkoztunk össze, olyan egy óra magasságban. Balatonvilágoson elidőztünk kicsit a magasparton, tovább haladva tapasztaltuk, hogy a kedvenc lángos sütőde zárva van. Megálltunk megcsodálni a vad szélben szörfözőket, majd Siófokon krémfagyival vigasztaltuk magunkat. Noha elég temposan haladtunk Móni kb. fél órával megelőzött bennünket. Miközben várt ránk, nem mindennapi előadásban volt része, egy nő ruhástól belecsúszott a nem éppen langyos vízbe, de ha már úgy is vízes lett, besétált a tóba egy darabon, invitálta barátait is, de azok valahogy nem kívánták meg a fürdőzést. Átgördültünk Földvárra, némi időt eltöltöttünk étterem kereséssel, de megérte, igaz teli hassal már lassabban haladtunk, nem is jutottunk messzebb mint, a földvári part, ahol fehér tarajos hullámok szaladgáltak felénk. Ezt többször megismételtük Lellén, Bogláron, ahol ezek a hullámok még haragosabbak voltak. Bogláron hárman kétfelé szakadtunk, én meg voltam győzödve, hogy az egyik párhuzamos utcán megelőztem őket, de kiderült ők előztek meg engem. Hiába, három kerékkel úgy látszik hosszabb az út. 18:32 megérkeztünk a szálláshelyre. Ezen a napon 85 km-t tekertünk. Fonyódon a Napsugár kemping már ismert faházát kaptuk meg, vacsora után Oleg kipróbálta a velomobilt, majd összes lovunkat becipeltük a faház előterébe és külünösebb ringatás nélkül hamar elaludtunk.

2. nap szombat: Engem korán kidobott az ágy, a nap szintén kísérletezett a felkeléssel, nem nagyon sikerült neki, mert a felhők nem engedték kibontakozni. Magamra vettem a teljes ruhatárat és az erős szélben bolyongtam a tó partján, végül a Nap legyőzte a felhőket, de ettől még nem lett melegebb az idő. Mire visszaértem sorstársaim is felkeltek. Reggelinket pirítós kenyérgyártással szerettem volna feldobni, de ez csak azt eredményezte, hogy amúgy is gyér kenyérkészletünket sikerült tovább csökkentenem, merthogy a főzőlap nem bizonyult alkalmas pirító berendezésnek, persze ha lett volna pár kiló kenyerünk, előbb-utóbb rájöttem volna a technikára. Azért ne felejtsük el, előszezon van, 10 vagy több km-es körön belül semmi nincs nyitva, a kemping is csak tegnap nyitott ki. Reggeli után összeszedtük magunkat és 8:30-kor elindultunk Balatonmária felé. A napsütésnek hamarosan vége szakadt és elkezdett esni az eső, ezt a nap folyamán négyszer éltük át, de míg Móni és Oleg mindahányszor ázott-fázott, én a velomobilban mindig szárazon megúsztam. Azért voltak próbák a számomra is, úgyanis a vasúti átjárók közül négy helyen egyszerűen nem lehetett áttekerni, sőt kikerülni sem. Araszolgatással azért mindegyiken átkeltünk, mert a csomagokal közel 70 kilós gépet nem nagyon kívántuk a magasba emelni. A legkritikusabbnak, a Fenékpuszta utáni átjáró bizonyult, mert itt kis híján Leiba elszabadult és szabadeséssel akart becsörtetni a kb. 4 m mélységben levő vízzel teli árokba. A velomobil megúszta volna, de az összes elektromos berendezés, akkumulátor, HUB motor, fényképező gép, objektív stb. a mocsár fenekén landolt volna, ahonnan aligha tudtuk volna őket kiszedni, deha mégis hát abban se sok örümünk lett volna. Hála Móni éberségének még el tudtam kapni Leiba frakkját. Keszthelyen a hajóállomáson időztünk keveset, épp elcsíptünk egy hattyúraj felszállást. Olegnek nagyon tetszettek a hajóállomások, amelyek szinte mindegyikét szépen felújították. Badacsonyban addig esett az eső, míg végre Lábdihegy alján találtunk egy nyítva lévő éttermet, ahogy leültünk az asztalhoz, azonnal kisütött a nap. Miután az étterem kedvéért letértünk a római útról, ebéd után senkinek nem volt kedve ismét felkapaszkodni oda, így megízleltük milyen a 71-es úton kerékpározni. Egészen a badacsonyi kikötőig tekertünk, majd onnan egy keskeny járdán jutottunk el Tomajra. Ábrahámhegynél pipacsokat fényképeztünk, Balatonrendesnél elfogyott a kerékpárút. Rögtön letekertünk a Köveskáli hangulatos strandra, itt vártuk ki a naplementét és Oleg megízlelte (persze csak lábbal) a Balaton hideg vizét. Megcsodáltuk a horgászok zsákmányát, majd feltekertünk a szállásunkra. Érkezés 19:04-kor.  A kapu már tárva nyitva, sőt már a garázsból is kiállt a gazda, hogy drótszamaraink és persze Leiba biztonságban legyen. Boszi (a kutya) még lomposabb lett tavaly óta, a szemeit egyáltalán nem látni.  A háziak mint mindig most is kedvesek. Vacsora után hamar lefeküdtünk. Ezen a napon 72 km-t tettünk meg.

3. nap vasárnap: Már lassabban szedtük össze magunkat, 8:58 órakor tudtunk elindulni Révfülöp felé, vontatottan haldtunk előre, sokszor megálltunk fényképezni hajóálllomáson, vízparton. Az idő kiváló, nap süt, szél viselhető oldalszél. Szepezdnél most kivételesen felmentünk a kijelölt kerékpár útvonalra, olyan Káptalanfüredi hangulata van az erdős, árnyas utcáknak. Komoly emelkedők leküzdése árán jutottunk fel a helység csúcsára és onnan pillanatok alatt ereszkedtünk alá. A Szepezd előtti kerékpárút, igazi Hungaricum, ennyi keresztbordát egy helyen nem lát az ember, mit lát, inkább érez. Kb. három kilométres sebességgel haladva Leiba mintegy labda úgy pattogott a miniatür hegyen völgyön. Tulajdonképpen ez a harmadik nap távra a legrövidebb, mert mindössze 56 km maradt Almádiig, de ha belegondolunk tele van ilyen le a partra fel a dombra szakaszokkal: Szepezd (1400m), Zánka után (400m), Akali után (1000 m), Udvariban (200 m), Füred után (900 m), Csopak után (900m). A méterek természetesen nem magasságok :). Ezeken a szakaszokon neki kellett feszülni, hogy a saját súlyomat plusz a 70 kg hasznos és haszontalan tömeget felrepítsem ezekre a dombokra. Az úton számos rajongóra tettünk szert, akik beleszerelmesedtek Leibába. Örvényesen Oleg jóvoltából megtekintettük a teljesen müködőképes vízimalmot, mely 1985-ig működött, napi 550 kg gabonát tudott örölni. Mindössze néhány ilyen még működőképes malom létezik az országban. Nagyon hangulatos a környezete a malomnak, a kis hidacskával, a csobogó vízzel, a virágos, ápolt kerttel. Rengeteg régiség található a malomban, látszik, hogy rendkívül gondos kéz őrzi az utókornak ezt a szép kis malmocskát és régmúlt idők használati tárgyait. Innen Sajkodra tekertünk át, majd fel Tihanyba az apátsági templomhoz. Ezzel a hellyel nem lehet betelni, mindig varázslatosan szép. Móni és Oleg megnézték a templomot és a hozzátartozó múzeumot. Ezután összefutottunk fekvőkerékpáros barátainkkal, ők tényleg fekvőkerékpárosok és száguldanak is rendesen, egyikük 80 km/h feletti sebességgel repült le a közeli lejtőn. No ez nem az én műfajom. Füreden még megálltunk egy fagyira, majd Csopakon a hajóállomáson. Az Almádi 0 kilométerkőnél Móni haza kanyarodott, mi Oleggel még eltekertünk Tobrukig (18:56), ahol a kocsi várt bennünket. A kitérőkkel együtt 71 km távot tekertünk, összesen 228 km a három nap összesenje. Oleget kérdeztem, holnap újra indulunk? Miért ne, mondta. Ezt az utat nagyon kényelmes tempóban jártuk végig, egyetlen műszaki meghibásodás sem zavart bennünket, mégcsak egy defekt sem. A szél segített bennünket, az eső sem okozott rendkivüli bonyodalmat. Remélhetően hamarosan újra nekivágunk a hetedik körnek. Szállásaink: Fonyód Napsugár Kemping, Balatonrendes Bányász u16.        

              

 

5. félkör 2008. október 24 UTAZÁS A BALATON KÖRÜL

Úgy terveztük a négy napos (október végi) szünet alatt ismét megkerüljük a Balatont, az időjárás viszont nem támogatta vállalkozásunkat, az első nap borús, szelesnek ígérkezett, és a többi sem látszott túl jónak. Hiába, így október végén már elég rövidek a napok és hűvösek a reggelek és esték. Időjárásilag a legszelídebbnek október 24-e látszott, így lemondtunk a teljes körről, elhívtuk barátainkat is, péntek reggel háromnegyed tízkor neki vágtunk a kiskörnek. Most fordult velünk először elő, hogy nem Kenesének, hanem Fürednek indultunk. Ebben persze az is közre játszott, ha mégsem megyünk át a déli partra, akkor jobb Tihanyban vagy Füreden megállni, mint a teljesen kihalt déli parton. Éva, Imi és Móni normál kerékpárral tekert, én a velomobillal igyekeztem szlalomozni az imitt-amott egyenetlen utakon. Sokszor lemaradtam, de egy-egy jobb útszakaszon mindig utolértem őket. Ilyen pl. a Füred és Tihany közötti út, ami a volt hajógyár mellett megy el. Ez az út minden irányban egyenes és sima, igazi velomobilnak való út. Még az ott engedélyezett 30 km maximális sebességet is túlléptem, merthogy 31 km/h-val „döngettem” az aszfalton. Még egy sprinter szakaszra került sor, amikor kiértünk a Tihany révhez vezető körútra, autó alig járt. Nagyon jól ment a gép, pedig meg volt rakva, pótakku, szerszám, fotófelszerelés, termosz stb. Ezt nagyon élveztem, van amikor kialakul egy kellemes egyensúly, nem erőlködik az ember, de mégis repül könnyedén, a kb. 50 kg-os szekér és az én 65 kg súlyom együttesen állandó 28 km/h sebességgel „száguldott” végig a Tihanyi körúton. Az nem nagyon vált kérdéssé, hogy átmegyünk-e a vízen. A kompra várni kellett majd háromnegyedórát, kicsit fáztunk, ezt enyhítendő mindenki saját ízlése szerint fröccsel vagy teával állította helyre a hő és vízháztartását. A pénztáros hölgy bíztatására előre mentünk és az ott várakozó kompon elhelyeztük a kerékpárokat, leszámítva Mónit, aki vélhetően tudott valamit, mert kb. 5 perc múlva megjelent egy morózus hajóskapitány, aki kérdőre vont bennünket, ki engedett ide bennünket. Hozzátette, hogy itt maradhatunk, de ez a komp majd két óra múlva fog indulni. Visszavonultunk és átsétáltunk a közben Szántód felöl megérkező másik kompra. Hűvös szél fújt, de gyorsan átértünk a túlpartra. Gondoltuk veszünk valami harapni valót, a lányok pogácsáról álmodtak, de a vendéglátó ipar álomfejtésből igen gyengén vizsgázott, se pogácsa, se más nem találtatott a Szántódi révnél. Végül a hely szellemének megfelelően elfogyasztottunk 1-1 Balaton szeletet. Továbbra is abban a kellemes élményben volt részünk, hogy autóval alig találkoztunk, sokszor kilométereket mehettünk anélkül, hogy egy-egy kocsi feltűnt volna. Hiába ez a késő ősz előnye és persze hátránya is. Szinte semmi sincs nyitva, se üzlet, se vendéglátó hely, se szálláshely. No azért Siófokon akadt egy kivétel, a város nyugati szélén betértünk egy vendéglőbe, ahol egyfelől jó meleg fogadott bennünket, másfelől hatalmas ételválaszték mellett gyorsan kiszolgáltak bennünket. Így jóllakottan folytattuk utunkat Világos felé. A világosi vasút előtt van egy nagyon meredek szakasz, most mentem rajta először felfelé. Hát beleadtam minden erőmet és a BION X is szinte teljes támogatással dolgozott, így is éppen hogy csak nem álltam meg. Ha megállok akkor visszagurulok valószínűleg, bár elvileg a három tárcsaféknek fel kellett volna venni a versenyt a szakadékszerűen meredek lejtővel. Végre mindannyian feljutottunk a világosi domb tetejére, a túlpart csak haloványan látszott. Itt került sor a velomobil próbára vagy inkább próbálkozásra, ugyanis mindhárom sorstársamnak rövid volt a lába, legalábbis az enyémhez képest, így csak tologatással élvezhették a velomobil kényelmét. A túra utolsó szakaszát Világostól Almádiig gyakorlatilag egy menetben tettük meg, kivéve engem mert kímélendő az akkumulátort, az Balatonakarattyai domb alján lecseréltem egy másikra. Ez a pár másodperces művelet, eltartott vagy 15 percig, mert a rögzítő kulcsot mindenáron rosszul akartam használni. No ez a lemaradás elég inspiráció volt, ahhoz, hogy feltöltött akkuval minél hamarabb utolérjem a többieket. Bár siettem, amennyire az út és fényviszonyok megengedték, csak a Sirálynál értem őket utol Balatonfűzfő magasságában. A Vörösberényi elágazónál elváltak utjaink és már sötétben, fél hétre értünk haza. Ez volt a velomobil első komolyabb és hosszabb útja, 77 km-t tettünk meg, nagyon jól viselte a megpróbáltatásokat, lejtőt emelkedőt, rossz utat. Egy akkuval 65 km-t tett meg, igaz nem nagyon takarékoskodtam vele a túra elején.                

4. félkör 2008. július 19 UTAZÁS A BALATON KÖRÜL

A harmadik Balaton kerülő óta eltelt két hónap, úgy gondoltuk ideje újra drótszamárra ülni. Ez az utazás nemcsak félkörnek, hanem az újratervezések körének is bizonyult. Eredetileg 18-án péntek délután akartunk indulni, de a borús idő miatt szombat reggelre halasztottuk. Úgy málháztunk, mintha legalább két napra mennénk. Kivételesen nem keletnek, hanem nyugatnak indultunk. Úgy gondoltuk legalább elmegyünk Badacsonytördemic-Szigligetig és ha találunk jó szállást, ott maradunk és megyünk körbe tovább, vagy ha nem, hát visszavonatozunk még este. Szembe szelet kaptunk, így Aszófőnél betértünk a vasútállomásra, hátha megy Tapolca felé vonat, hát ment, éppen az orrunk előtt el. Viszont megtudtuk, mikor jár Desiro (beceneve Dezső) errefelé. Dezső az a szép piros, alacsony platójú Siemens dizel vonat, ami sajnos csak nyáron és naponta mindössze ötször jár Fehérvár (Balatonfüred) és Tapolca között. Már régen szerettem volna utazni rajta, de valahogy úgy alakult, mindig a hasított bőrülésű, bandita művészetnek áldozatul esett, rettenetesen mocskos szerelvényekhez volt szerencsém. No gondoltam végre ma kipróbálom ezt a szép vonatot. A forgalmista megajándékozott egy Desiro menetrenddel is. Tekertünk tovább, Örvényesnél betértünk kedvenc kisboltunkba és megvettük a szokásos magozott meggyet, melyet az akali parton elfogyasztottunk. Balatonszepezden bianco meghívásunk teljesítése elmaradt, mivel a háziak éppen távol voltak. Az északi parton számos alkalommal keresztezi a kerékpárút a 71-es utat. Olyan nagy autóforgalomba ütközik az ember, hogy szinte lehetetlen átkelni a főúton. Nem értem az embereket, pihenhetnének otthon, a tó partján, ehelyett mint a mérgezett egerek autóba ülnek és jönnek-mennek, mit jönnek mennek, száguldoznak a Balaton körül, felé, felöl stb. Mentünk tovább, mígnem dél körül Révfülöpre értünk, megebédeltünk a mólónál és kitaláltuk, mi lenne ha hajóval átmennénk a déli partra és úgy vissza Almádiba. Közben leheveredtünk a parton és valamennyit aludtunk is. Háromnegyed négykor ment egy hajó Balatonboglárra, még kerékpár szállítását is vállalták, igaz nem tudhatták, hogy vannak a világon rettenetesen nehéz fotelbringák is, mint az enyém. A komphoz képest ugyan négyszer drágábban lehet hajón kerékpárt szállítani, de cserébe maga a hajó kapitánya és segédtisztje emelte be és ki a hajóba, hajóból az AZUB-BIONX fotelbringámat, merthogy a szintkülönbség a móló és a hajópadló között lehetett vagy 1,5 m. Köszönet érte. 16.10-kor már Bogláron a kikötőben terveztük a hogyan továbbot. Első verzió szerint körbe tekerjük Siófok-Kenese felé a tavat és úgy jutunk haza Balatonalmádiba, a második verzió szerint elmegyünk kétkeréken Siófokig és ott hajóra szállunk Almádi felé. Harmadik verzió szerint Szántódig keréken, aztán komppal Tihanyba, majd keréken Füredre és onnan Desiroval Almádiba. Balatonszemes csodálatos parti sétányán tekerve egy helyen megálltunk, fürödtünk egyet a sekély, tiszta és kellemesen meleg vízben, felfrissülve haladtunk Földvárig, ahol a menetrendből kiderült olyan kései hajó nincs, amivel szándékoztunk Siófokról Almádiba menni. A második verzió tehát kiesett, az elsőnek Szántódnál utánaszámoltunk, megtettünk már 83 km-t, még 53 lenne körbe az út Kenesén át. Nem vállaltuk be. Akkor marad a harmadik verzió. A kompok sűrűn jártak, jegyet és fagyit vettünk és már fent találtuk magunkat a fedélzeten.  Tihanyrévbe pontosan este 7-re értünk, hajtottunk Füredre, a mólóig értünk, mikor indult volna a vonat. Így hát Desiro kimaradt a mai programból. Neki vágtunk az utolsó 18 kilométernek. Már besötétedett mire hazaértünk, ezen a napon 113 km-t hajtottunk, ez eddigi legnagyobb napi távolság csúcsunk, de nemcsak nekünk, az AZUB-BIONX Li akkuja se ment még 97 km-nél nagyobb távot, igaz velünk ellentétben az akkumulátor még bírta volna. Félkör ide félkör oda, mostmár meg tudjuk két nap alatt is kerülni a tavat, miközben belefér valamennyi nézelődés, fürdőzés is a programba. Egy jó szállást kell találni Balatonberényben, ami pontosan félúton (108 km) van Almáditól.  Desiro is előbb utóbb bekerül a programba, de túl sok idő nincs mert augusztus 26-ától nem jár errefelé.  

 

3. kör 2008. május 23-24 UTAZÁS A BALATON KÖRÜL

A második Balaton kerülőn elhatároztuk, még a nyári főszezon előtt legalább egyszer körbe megyünk ismét.  Most külön utakon jártunk, legalábbis Szántódig. Majdnem egyszerre indultunk, csak két irányba. Móni  Almádiból (15:10) Tihany felé, én Peremartonból (ahová reggel tekertem be) (14:45) Kenesén át Szántód felé vettem az irányt péntek délután. Ha akartuk volna, akkor se sikerülhetett volna jobban a találkozás. Pontosan 17.45-kor futottunk össze a Szántódi rév előtt. Pedig többször megálltam, először az aligai-világosi magas parton, aztán Szabadisóstón egy lángos erejéig. Hogy valami szakmába vágóról is írjak, megállapítottam , a lángos árfolyama 250-ről 280 forintra gyengült három hét alatt, a forint erősödésének  híre ide nem jutott el. Ebből is látszik, hogy a forint árfolyama teljesen elszakadt a reál gazdaságtól :), pedig az exportőrök, hogy örülnének egy ilyen 30 Ft-os gyengülésnek. Szántódtól együtt mentünk Balatonszemesre a Vadvirág kempingbe, ahová negyed nyolcra értünk. Ez már nem is igazán Szemes, hanem Balatonlelle. Az első nap 42 illetve 69 km-t tekertünk. Megkaptuk a szokásos Kamilla típusú faházunkat. A hadtáp logisztikáját rosszul építettük fel, sajnos nem számoltunk azzal, hogy még majdnem minden be van zárva a Balaton körül, így vacsorára, csak az úticsomag maradványok maradtak és az értékes másnap reggelt anyagbeszerzéssel pocsékoltuk el, aztán nehezen találtunk jó reggeliző helyet. Harmadik neki futásra viszont egy vízparti parkra leltünk Balatonlellén. Előttünk a víztükör és az északi part a reggeli napsütésben, még kicsit párás a levegő, a vízen és felette madarak, mi platánok árnyékában reggelizünk, kell ennél több? NEM! Az idő viszont jól elszaladt, valahogy nem tudtunk elindulni. Tudtam, hogy szombaton van a PELSO verseny és azon tanakodtunk, vajon látjuk-e a versenyzőket vagy nem, mert ők a főúton mennek, mi pedig a tó melletti utakon. Én igazán Attilára és fekvőkerékpáros társaira voltam kíváncsi. Minden rosszban van valami jó. Szóval nem volt véletlen ez a reggeli késlekedés. Éppen Bélatelepnél kerekeztünk, ahol vasút, közút, kerékpárút, Balaton közvetlen egymás mellett fut, jól látni mindent. Egyszercsak szirénázó motoros rendőrök, és vagy 20 motoros húzott el mellettünk, utánuk a verseny élmezőnye, nem több mint 10-12 kerekpáros. No gondoltuk, akkor itt kell lenni hamarosan a többieknek. A motorosok sorban zárták le az utakat. Végül megálltunk, ahol a kerékpárút elhagyná a 7-es utat. Nemsokára megjött a legnagyobb raj, talán százan vagy kétszázan is lehettek. Szép látvány, ahogy ennyi drótszamár surrogva elhalad. Aztán jöttek kisebb csoportok, de a fekvősök nem akartak megérkezni. Tébláboltunk, várjunk ne várjunk. Aztán egyszercsak megláttam a távolban egy fekvős versenyzőt. Móni felismerte Pétert, aki nem vett észre bennünket, viszont Attila meglátott bennünket és örömében majdnem felbillent a géppel, annyira integettet vissza. Mindez néhány másodperc műve, fényképezni már csak az elsuhanó hátukat tudtam. Mindenesetre nagyon boldogok voltunk, hogy sikerült elcsípni a pillanatot, amikor elsuhantak mellettünk. Jó hangulatban iramodtunk neki a szombatra tervezett 100 km-nek. És nagyon jól haladtunk, Keszthelyen a kedvenc helyünkön pihentünk kicsit, Móni még el is alszik a füvön, ha hagyom. Haladtunk tovább. Nem lehet betelni a Tó és környékének szépségével, a friss harsogó zöld növényzettel, a májusi illatokkal, a madarak énekével, a napsütéssel, a vízpart csodáival. Balatongyörökön ebédeltünk szintén a parton, feltöltöttük vízkészletünket és hajtás tovább. Összetalálkoztunk egy házaspárral, akinek nagyon tetszett a fekvőkerékpár. Hol mi, hol ők előztek míg folytattuk az utunkat Balatonrendes felé. A badacsonyi római utat, ami sok emelkedővel és lejtővel tarkított, egészen könnyen vettük, olyannyira, hogy negyedhatra a szállásunkig értünk. De nem mentünk be, hanem lementünk az ugyancsak kedvenc strandunkra Kővágóőrs-Pálkövére. A víz csendes-nyugodt, talán 20-21 fokos is lehetett. Leültünk a vízparti kövek közé, a nap még simogató melegen sütött, a múlt alkalommal szerszámokat nem hoztunk, amire most nem volt szükség. Most volt szerszámunk, de a fürdőruhát otthon hagytuk. A második napon 97 km-t haladtunk előre. Jól aludtunk. A szombati 7.20-as indulás helyett vasárnap csak 9-re szedtük össze magunkat. Nem mintha időre mentünk volna, de majd később kiderül aki korán kel, nem feltétlenül aranyat lel, de jól járhat.  Beöltöztünk, de hamar lekerült rólunk minden felesleges, mert a nap elemében volt. Akali után kapaszkodtunk felfelé, az út mentén találtunk egy vadcseresznyefát, az apró, de annál ízesebb bogyókért meg kellett küzdeni, mert az alsó ágakról a nálunk korábban ébredők már leszedték  a termést. Közben Attila hívott, három órát javított a korábbi teljesítményén, 6 óra 26 perc alatt megkerülte a tavat a Pelso versenyen. Ez fantasztikus teljesítmény! A győztesnek (aki nyilván profi versenyző) 4 óra 56 percre volt ehhez szüksége. Mi akik se amatőrök, se versenyzők nem vagyunk, csak úgy, ahogy jól esik tempóban  tekerünk, 20-21 óra alatt érjük körbe a Balatont, amiből a tekerés ideje kb. 12-15 óra, mindez 2-3 napra elosztva. Őrvényesen megálltunk az ugyancsak kedvenc kis boltunknál innivalóért. És beruháztunk még egy magozott meggybefőttbe, annyira megkívántam és Móninak is tetszett az ötlet. Elhatároztuk, hogy valami szép helyen fogjuk az üveget tartalmától megszabadítani. Ez a Tihanyi part egyik félkör alakú beugrójában meg is történt. Ezt megelőzően a sajkodi bejárónál összefutottunk tegnapi ismerőseinkkel, akik 120 km-t hajtottak le az előző napon. Ma csak egy sajkodi túrára vállalkoztak Zánkától. Közben a napsütés kezdett alábbhagyni, csak lustaságból nem vettünk vissza magunkra semmit, borult egyre csak borult. Füreden –ahol mindig megállunk a Tagore sétányon– most átszáguldottunk, hátha hazaérünk még az eső előtt, hát nem sikerült. Eljutottunk egészen az arácsi bekötő út végéig, ahol egy buszmegállóba behúzódtunk. Összesen öt menetben szakadt az eső, ebből hármat a buszmegálló védelmében megúsztunk. No gondoltuk, vége a zivatarnak, induljunk. Talán 100 m-t se mentünk, úgy neki bátorodott, hogy néhány másodperc alatt bőrig áztam a negyedik futamban. A fekvőkerékpár ilyen szempontból ideális, mert az ember teljes testhosszban kapja az áldást, merthogy fekszik. Valamit valamiért. Móni valamivel jobban járt, mert még időben magára vette az esőálló szkafandert. De már nem álltunk meg. Aztán alábbhagyott az eső, és ugyan kissé hideg volt az átázott ruha, azért az otthon közelsége kellő fűtést adott a haladáshoz. De az égiek nem így gondolták, még Almádi előtt rázendítettek az ötödik menetre, ez nem volt vad eső, de kitartóan áztatott bennünket. Ahogy hazaértünk, abba is hagyta. A harmadik napon 55 km elegendő volt, hogy hazaérkezzünk. Így ezen a túrán a Balaton kerülete 221 km hosszúnak bizonyult.      

 

Szállások: Vadvirág Kemping (Balatonszemes) Tel:         84/360-114        , , Mészáros Gézáné (Balatonrendes) Bányász u.16. Tel:         87/463-023        

 

 

           

 2. kör 2008. május 2-4 UTAZÁS A BALATON KÖRÜL

Ismét Mónival kettesben vágtunk neki a Balatonkerülésnek, a múlt év augusztusi részbeni fiaskó után, mondhatni spontán módon indultunk neki a 2. Balaton kerülő túránknak. Most nem foglaltunk sehol szállást, sőt úgy gondoltuk, ha a szántódi komppal  visszajövünk még az indulás napján, az se rossz. Viszont felkészültünk gumi ügyekben, volt nálunk pótgumi, gyorshab, szerszámok, sőt még pumpa is. (Előző túránkra ezekből semmit se vittünk, ami így utólagos bölcsességgel elég nagy meggondolatlanság volt, lásd alább 2007.augusztus 17-20) Hála istennek semmit se szereltünk, leszámítva azt, hogy Balatonakalinál valaki kölcsönkért egy 14-es kulcsot, hogy meghúzhassa a kormányrögzítő csavarját. Ebből már tudható, hogy megkerültük teljes egészében a tavat, mikor oda értünk a szántódi révhez fel se merült, hogy haza megyünk, tekertünk, némileg azért aggódtunk lesz-e szállásunk, mert ilyenkor május elején szinte minden be van zárva a Balaton körül. 89 km-t tettünk meg első nap, még 10-15 km-t bírtuk volna tekerni gépeinket, de Balatonfenyves-Bélatelep kempingnél megálltunk, mivel ez éppen május 2-án nyitott és hely is volt. Kaptunk egy 4 személyes faházat, még a lovaink is befértek a tágas előtérbe. Megvacsoráztunk, sétáltunk a kemping strandján, megvártuk míg lemegy a nap és mi is lefeküdtünk. Másnap kicsit szelesebb volt az idő, hol szemben, hol  hátulról, hol oldalról fújt. A második nap 92 km-t tettünk meg, egészen Balatonakaliig értünk, itt nagy volt a kísértés, hogy a hátralévő 36 km-t megtegyük, de már nagyon éhesek voltunk és mire vacsorát  szereztünk, már a napnak is nagy kedve támadt lebukni a badacsonyi dombok mögé, így betértünk az akali kempinbe. Itt drágábban kaptunk egy kevésbé komfortos, ám még felavatatlan Holiday lakókocsit. Mi voltunk az első lakói, életemben nem voltam még lakókocsiban, nemhogy aludtam volna benne. A lovaink itt már csak az elősátorban lakhattak, de így is nagyon elégedettek lehettek, a BION X megkapta az abrakot, 230 V formájában.  Tulajdonképpen egész jól aludtunk, hihetetlen mennyi furfanggal és praktikummal raknak össze egy ilyen mozgó házat, tényleg van benne minden. Harmadnapra már csak 36 km maradt hátra, csodálatos reggel és délelőtt volt, rengetegszer megálltunk nézelődni, gyönyörködni a tó és a táj szépségében. Összesen 217 km-t kerekeztünk, nyeregben és fotelben pontosan 15 órát töltöttünk,  az átlagsebességünk, 14,5 km/h, a maximális sebbesség 45 km/h volt lejtőn, hátszélben. Az úton összesen 21 órát töltöttünk, nem siettünk, ráérősen tekertünk. Már ismerős volt az út, kevesebbet kellett figyelni az útjelző táblákat, sokkal többet láttunk a tájból és annak szépségéből. Az én kedvenceim, a Tobruk utáni, illetve a Kenese előtti bozótos, aztán a Világos utáni magaspart, a Szemesi gesztenyesor a szabadtéri kápolnával, majd a parti sétány, Berénytől Ábrahámhegyig különösen szép az út, sok-sok hangulatos hellyel, a badacsonyi római útért meg kell dolgozni, de megéri a látvány.  Nem is sorolom tovább, mert az egész tó környéke csodaszép, leszámítva a zsúfolt beépítéseket. Mindenütt virágzott az orgona, sok helyen láttunk sárga akácvirágot, fehérben pompáztak a futónövényektől benőtt kerítések, domboldalak. Még minden üde és friss zöld. Még a turizmusból élők is (már aki kinyitott) nyugodtabbak, kedvesebbek, mint a nyüzsgő főszezonban. Legalábbis mi ezt tapasztaltuk. Már tudjuk, hogy két nap alatt is képesek vagyunk megkerülni a tavat, de ha látni is akarunk valamit, akkor több nap vagy hét kell rá. A fotelbringa mindenfelé nagy sikert arat, mivel én mentem elől, Móni hallotta a lelkes megjegyzéseket, én a szemközt jövők mosolyából láttam, tetszik az embereknek.   

 

 

Szállások: Napsugár Kemping (Fonyód-Bélatelep)         85/361-211        , Strand-Holiday Kemping (Balatonakali)         87/544-031        

 

 

  1. kör 2007. augusztus 17-20 UTAZÁS A BALATON KÖRÜL

Évek óta terveztük, hogy megkerüljük a Balatont kerékpárral, az idei nyáron is tervben volt, sőt együtt akartunk kerekezni Attiláék rekumbensekkel megvalósított körútján, de időpont ütközés miatt ez is elmaradt. Aztán Vajtáról hazajövet, beszéltünk Mónival arról, mi lenne ha legalább egy csonka Balaton kerülő túrát tennénk, azaz elindulunk a déli part felé és, ha nem lesz idő végigcsinálni, akkor felszállunk az északi parton a vonatra. A huszadikai ünnepek körüli három napban gondolkodtunk, a szállásszerzéssel megszenvedtünk, bármilyen furcsa, de mindenütt teltházra hivatkoztak, főleg amikor meghallották, hogy csak egy éjszakát töltenénk egy-egy helyen. Siófokon kaptunk volna szállást, ha viszünk ágyneműt. No ezt nem kértük, gondoltuk el a Balatontól, ez be is jött, Balatonendréden kaptunk egy appartmant. Második állomást Fonyódra tervezetük, ott se kaptunk szállást, Attila hívott –szálljunk meg náluk Bogláron- mivelhogy az már szinte Fonyód magasságában van. Elfogadtuk. Feltételesen még Balatongyörökön volt előjegyzett szállásunk és tényleg úgy gondoltuk huszadikán megyünk, ameddig megyünk és felszállunk a vontra, ha nem bírjuk.

1. nap: Pénteken 15:10-kor indultunk Almádiból, az aligai magaspartról megcsodáltuk a tavat és aranyparti fürdőzés után szaporáztunk Endréd felé, ezen a napon 52 km-t tekertünk, ebből  46 vitt bennünket célunk felé, mert ugye Endréd 6 km-re délre van a Balatontól. Megérte a kerülő, csodálatos helyen van ez a kis falu, völgyek és bundás dombok veszik körül. A háziak nagyon kedvesek, mindenben segítőkészek, a ház mindennel felszerelve, amire persze nekünk nem nagy szükségünk volt. Vacsora után ránéztünk a térképre és ahogy mondani szokták evés közben jön meg az étvágy, úgy éreztük ha  fél nap alatt megy a cca. 50 km, akkor képesek vagyunk a tavat kerékpárral megkerülni négy nap alatt. Szóval rájöttünk, hogy a szállás beosztásunk nem jó, ha a következő nap Bogláron állomásozunk, akkor mindössze 27 km-rel jutunk előrébb. Gábor, aki nem jött velünk interneten nézett címeket és csodák csodájára Balatonmáriafürdőn első, Balatonrendesen második hívás után kaptunk szállást.  Ezzel átszerveztük a szállásokat és esélyünk volt megkerülni a tavat.

2. nap: Szombaton könnyedén elgurultunk Boglárra, ahol nagyon kellemes órákat töltöttünk Attiláéknál, jót beszélgettünk, élveztük Judit kiváló főztjét és a finom bort, a pazar kilátást az északi partra. Kipróbáltunk néhány fekvőkerékpárt, Móni is vállalta, hogy ráül a kétkerekűekre. Én a Velocraft pehelysúlyú valódi fekvőjével kísérleteztem. Sajnos a Boglári kirakodó kimaradt a programból, tovább gördültünk B.máriafürdőre. Érkezés után azonnal fürdés, a nap már sietett elbújni a zalai partok mögé, Almádiban nem látunk ilyet. A szállás kiváló, háziak úgyszintén, a part és kerékpárút 50-50 méterre. Máriafürdő van vagy   7,5 km hosszú, de legnagyobb szélessége 500 m. Besétáltunk a központba, megvacsoráztunk és ringatás nélkül aludtunk reggelig. Szombaton 56 km-t tettünk meg.

3. nap: Vasárnap reggel ismét felkerekedtünk, az út egyik legszebb része következett, fás ligetes tájakon mentünk egészen Keszthelyig, lementünk a kikötőbe, innentől ellenszélben haladtunk, mígnem Badacsony előtt Móni hátsó kereke teljesen le nem eresztett.  Nálunk se pumpa, se pótgumi, se javító készlet. Erre nem számítottunk, bár teljesen érthető, hogy a kerekek kilyukadhatnak. Eredménytelen telefonok, vasárnap délelőtt van, minden zárva, gumis legközelebb Révfülöpön. Móni tolta a kerékpárt Badacsonytördemic-Szigliget vasútállomásig, több választásunk is volt, vagy mindketten hazamegyünk vonattal és túra befejezve, vagy szerzünk egy másik kerékpárt. Ezt választottuk, Gábor új kerékpárral Almádiban, Móni rossz kerékpárral Szigligeten szállt vonatra. Füreden találkoztak. Ezalatt feltekertem a badacsonyi római útra, eredeti szándékunk szerint Badacsonyban vártam volna Mónit, de aztán rossz helyen mentem le a hegyről, meg rengeteg időm is volt, így átkerekeztem Badacsonytomajba. Közben megjött az eső is, Móni is az új géppel. A tomaji fedett állomáson megvártuk az eső végét, majd elindultunk B. rendes felé. A fülledt meleg megszűnt, minden felfrissült, mi is. Hamar megtaláltuk a szállást, ahol mindenek előtt egy fekete puli kutya fogadott bennünket, Boszinak hívják, miután Mónit már több kutya megkóstolta, visszafogottan örültünk Boszi kisasszonynak. Kiderült egyáltalán nem akar bennünket megvacsorázni, sőt rendkívül kedves és okos jószág, nagyon szerette volna, ha játszunk vele. A háziak nagyon kedvesek, segítőkészek a szállás nagyszerű.  A garázsból kiálltak, hogy a kerékpárjaink jó helyen aludjanak. Lerakodás után elindultunk vacsorázni, Kővágóőrs -Pálköve irányába sétáltunk, az egyetlen étterem barátságtalan pincérét otthagyván betértünk a Pálkövén lévő tüneményes kis strandra, az eső elálltával sokan fürödtek, mi nem készültünk, így a fürdés elmaradt, viszont ettünk ott halat, s mi jó falat, végül hálásak is voltunk a mogorva vendéglátósnak, mert nélküle kimaradt volna ez a kis parti piknik naplementéjével, és hangulatával együtt. Délen szemközt a boglári dombokban, nyugaton part és az öböl szépségében gyönyörködtünk, közben  besötétedett és a hold negyedsarlója tükröződött  a tavon. Teli volt élettel ez a kis strand, sokan még ezután érkeztek, a büfék  mind nyitva, nyüzsgés, vidám csevegés  mindenfelé. Hazasétáltunk, Boszi nagyon örült nekünk. Vasárnap 59 km-t haladtunk.

4. nap: Hétfőn fél nyolcig aludtunk, reggeliztünk és összeszedtük magunkat, felmálháztuk a kerékpáromat. Móni megszólal: nem hiszek a szememnek, mindkét kerekem lapos. Tényleg az. Ha a kerékpár kint aludt volna, bizonyára szegény Boszira fogjuk. A házigazda autópumpájával ismét keményre fújtuk a kerekeket, ez nyolc kilométer megtételéig elegendő is volt, mert Szepezden újra leeresztett mindkettő, két kilométer séta, a kempingben egy szigorú székely ember kompresszorral felfújta a kerekeinket, ez kitartott az Akali kempingig, pontosabban egy matracokat árusító helyig, a tulajdonos készségesen segített. Újra útnak indulunk, Udvari előtt újra laposak a gumik. Ekkor némi vita után úgy döntünk, Móni hazavonatozik immáron második rossz kerékpárjával. Na ekkor nekiiramodtam, ami belefért a AZUB-BIONX csodagépbe, és a gyógyuló félben lévő lábaimba azzal a sebességgel száguldottam hazáig, erős ellenszélben. Azt reméltem én érek oda hamarabb az Almádi állomásra. Jól haladtam egészen a Füredi Tagore sétányig, ahol a sok bamba gyalogos és a még bambább városszervezők jóvoltából a kerékpárúton nem lehetett haladni, leckét vettem Móni műfajából és szégyenszemre toltam a fotelkerékpárt. A vonat Alsóőrs előtt húzott el mellettem, a füredi totyogást már nem tudtam behozni.  Mindenesetre pontosan egyszerre értünk a házunk kapujáig 14:16 óra magasságában. 10 perc múlva szakadt az eső, majd hamarosan a jégeső. Minden rosszban van valami jó, avagy Isten ezúttal is besegített nekünk. Ha együtt jövünk haza, 5 majd 4 majd 3 stb. kilométerenkénti pumpálással, akkor az egyébként nagyon hiányzó égi áldásból rendesen kaptunk volna. Hétfőn 54 km-t haladtunk.

A balatoni „kerékpárút” –a mi méréseink szerint- mindösszesen  kb. 215 km, a kevés téves úttal együtt. Összesen 29 óra 21 percet voltunk úton, ebből 14 óra 18 percet töltöttünk nyeregben illetve fotelben (miután én fotelkerékpárral mentem), a maximális sebesség 37 km/h, az átlagsebesség 15 km/h. A kerékpáros útját több dolog nehezítheti meg, az ellenszél, az eső, a kánikula, a meredek emelkedő, a kerékpár meghibásodása, persze segítheti a hátszél, a kellemes hőmérséklet, a lejtő. A mi utunkon a kánikula kivételével minden előfordult, de legmeghatározóbb a dupla vagy inkább tripla defekt volt.

Nagy öröm végig karikázni a tó környékét, rengeteg a kedves, hangulatos hely, többé-kevésbé biztonságosan lehet közlekedni. Ugyanakkor a kerékpárút (vagy annak imitációja) megyénként eltérő minőségű, a zalai rész nem csak szép helyen visz, de tényleg kerékpárút az egész hosszon, korrekt tájékoztató táblákkal, az utak széle kaszálva, nagyon tetszett, hogy végig jelölik a Tihanytól és a legközelebbi helységtől való távolságot, ezt Somogyban is megteszik olykor-olykor, viszont alig van kiépített kerékpárút, többnyire kisforgalmú közutak vannak kijelölve, az útbaigazító táblák hiányosak, félrevezetőek. Veszprém megyében sok helyen van kiépített kerékpárút, eltérő minőségben elkészítve, az utakat a gaz és fű mindkét oldalról benövi,  Almádi és  Vörösberény között még az út közepén is nő a fű, nem beszélve a rengeteg gyökérről. Egyes helyeken se kerékpárút, se kisforgalmú út, pl. Balatonrendesen elfogyott a kerékpárút, aztán Szepezden feltámad ismét. Veszprém szakított a távolságok megjelölésének jó szokásával is. A közutak némelyike is siralmas állapotban van, de úgy tűnik a kerékpárutak még mostohább gyerekek, sok helyen pályázati pénzből, presztízsből megépítették őket igen változó minőségben, de aztán a karbantartásukról már senki sem gondoskodik, tisztelet a kevés üdítő kivételnek.  

 

 

Szállások: Szücs Józsefné, Balatonendréd, Fő. 51. Tel:         84/347-792        , Szabó Zoltán, Balatonmáriafürdő, Bárdos Lajos u.1. Tel:         85/376-970        , Mészáros Gézáné, Balatonrendes, Bányász u.16. Tel:         87/463-023        

 

 

 

Az alábbi táblázat segítségével megtervezhető egy Balaton kerülő túra. Kalkulálhatók a távok, az időtartamok, megtervezhető a szállások helye stb. Ez –mint a 14,4 km/h átlagsebességből és a kerékpár út használatából is látható- nem verseny, hanem túrázás, tehát azoknak való akik nem rohanni, hanem látni szeretnének a tó körüli csodákból valamit. A távolságok a kijelölt Balatoni kerékpárúton értendők, már amikor azt meg lehet találni. Ez alól egyetlen kivétel Balatonszepezd, ahol szándékosan a 71-es úton mentünk kb. 1,5 km-t. A települések közötti távok nem a település közepét vagy helységjelző tábláknál mért értékek, tekintettel arra, hogy ezek sok esetben nem láthatók a kerékpárúton. Viszont nagyon jó kályhának bizonyultak a vasútállomások (és ezt vettük alapul a méréseknél), amelyek szinte mindig fellelhetők a kerékpárút mellett. A Balatont gyakorlatilag teljesen körülveszi a vasúthálózat, így aki nem akar teljes kört tekerni, az fel és leszállhat a vonatra. Tovább kombinálható a túra, azzal ha a két part között beiktatunk egy hajó utat, erre Badacsonyból Boglár, Lelle, Szemes, Földvár felé, Badacsonyból Fónyód felé illetve Badacsonyból Mária felé, Révfülöpről Boglár felé, Tihanyrévből Szántód felé, Almádiból Siófok felé és viszont van lehetőségünk.. A menetrendet érdemes alaposan áttanulmányozni, mert az év folyamán többször változik. Balatoni települések állandó lakosainak van 50 % kedvezmény, de ez a kompra nem vonatkozik. Mi két és három éjszakás túrákat csináltunk. A kempingek fa- és mobilházai elő és utóidényben  megfizethetők, főleg a négy személyes faházak, különösen akkor, ha négyen is veszik ki, így adóval együtt kb. 1600 Ft/fő éjszakára jön ki. Nyáron ennek a duplája. Némelyik kempingben egyáltalán nincs faház, vagy ha van akkor nagyon kevés. Természetesen, ha az ember vállalja a sátrazást, akkor talán a főszezonban is elviselhető az ára a szállásnak. Balaton kerülésre az elő és utószezon a legalkalmasabb, nincs se meleg, se zsúfoltság, a Tó és környéke pedig varázslatosan szép.

A lap alján található úttervező példaként egy 14,4 km/h átlagsebességű terv szerepel, amellyel éppen 15 óra a menetidő. Kérésre elküldöm e-mailen az eredeti excel táblát, vagy letölthető a honlapomról, és egyéni igény szerint alalkítható. Márcsak azért is, mert bár nekem Almádi a világ közepe :), másnak valószínűleg ez a pont máshol található. 

 

 

 Balatoni kerékpáros túrázáshoz hasznos honlapok:

http://www.balatontourist.hu/balaton/

http://www.balatontipp.hu/

 

 

http://www.balatontipp.hu/

http://www.balatontourist.hu/balaton/